Örökkévaló
By Tiszperger József
Publio Kiadó
Copyright 2011 Tiszperger József
ISBN: 978-1-4709-4666-1
Minden jog fenntartva!
Smashwords Edition
Kezdet
Kezdetben volt Drakkar.
Senki nem tudta honnan jött ezekre a földekre.
Senki nem tudta miért.
Senki nem tudta őt megfékezni.
Az ereje pedig egyre nőtt.
A sámánok meséltek arról, hogy egyszer eljön majd. Úgy nevezték, hogy a Kívülálló, mert egymagában érkezett.
Keresztülvágott a vidéken, és amerre járt sötétség maradt utána.
A szél a nevét suttogta. Az eső az erdőben találta. Éjszaka.
A környékbeliek rettegtek tőle.
Először megpróbálták megtámadni, aztán csapdába csalni.
Mindannyiszor kudarcot vallottak.
Otthona az erdő maradt.
Területének határait emberi torzókkal rakta tele.
Halott ellenségeinek teteméhez nyúlni senki nem mert.
Idővel megtanultak együtt élni vele. Olyan lett, mint az ősöreg fák, melyek odanőttek. Rendszeresen látogatta a törzseket, és áldozatokat szedett.
Már senki nem vadászott azon a környéken.
Szolgái lettek. Három férfi és egy nő.
Azt beszélték, hogy soha nem alszanak, és nem húzódnak be sehová sem hó, sem szél, sem eső elől.
Kint élnek mint az állatok.
Fából, és sziklából készült trónusokon ülnek. Emberek és vadak vérével táplálkoznak és nem enyésznek el. Létük örökkévaló.
Ők voltak az erdő istenei.
Aztán harcosok érkeztek lóháton, íjjal, pajzzsal, és karddal felfegyverkezve.
Kiűzték az őslakos törzseket és kisebb erődítményeket emeltek, onnan indultak portyázni.
A harcosok elüldözték az erdő isteneit, akik a legenda szerint más országokba széledtek szét. Drakkar viszont nem ment sehová. Ott maradt az erdőben egyedül.
Egy barlang mélyén húzta meg magát.
Nagy ritkán jött fel csak táplálkozni, ideje nagy részét alvással töltötte.
Így ment ez, amíg egy vadóc ifjú hercegnő egy tiltott lovaglása során rá nem talált. Drakkar szórakoztatónak találta a lányt, és unatkozott is, ezért nem ölte meg. Megajándékozta hát az örökléttel.
A lány ettől fogva Syrinx-nek nevezte magát.
Megtanította Drakkart arra, hogy hogyan illeszkedjen be az emberek közé.
Az erdei istenekről szóló mondákra már senki nem emlékezett, így Syrinx messziről jött kereskedőként mutatta be a férfit a közösségben.
Eltelt egy emberöltő, és nekik tovább kellett állniuk.
Az új helyen gyermekük született. Egy fiú, aki szintén a Drakkar nevet kapta.
Syrinx embernek született egy gazdag földesúr lányaként. Az apja taníttatta; meglehetősen komoly könyvtáruk volt otthon. Művelt lány volt és intellektuálisan nagyon felvillanyozta, hogy férje több száz éves múltra tekint vissza.
Ebben az időben a nő azzal foglalatoskodott, hogy papírra vesse mindazt, amit Drakkar megtapasztalt. Persze – mivel létük mivoltát titokban kellett tartaniuk – titkosírást fejlesztett ki, amely leginkább a kínai írásjelekhez volt hasonlatos.
Mindent amit tudott, átadott a fiának is. Syrinx nem csupán a faj első történetírója volt az országban, hanem a faj minden emberi vonása tőle származott. Az ő ötlete volt az is, hogy ne fedjék fel magukat az emberek előtt.
Az ország mezőgazdaságra szakosodott, ezért a lakosság falvakban és kisebb városokban élt. A földesurak vidéki birtokokon kastélyokban laktak és onnan irányították az alattvalóikat. A városokba csak a birtok nélküli szegények illetve a külföldiek költöztek, akik nem tudtak vidéken elhelyezkedni az ott kialakult rendszer miatt, amit a helyi lakosság működtetett.
Így Drakkar és Syrinx kereskedőknek adták ki magukat, amikor megérkeztek a városba.
Ekkor már gyárak is épültek, ahová bárki elmehetett dolgozni. A különféle iparosok is már kialakult szakmákat űztek.
A város az ország központja lett.
Épült egyetem, színház, nagy könyvtár, múzeum. A kultúra fejlődésnek indult. Kiépült a vasút, a telefonhálózat, a közvilágítás.
Mindez egyetlen emberöltő alatt.
Az ifjú Drakkar pont az ipari fejlődés kezdetekor lett huszonéves. Elkezdett dolgozni és folyamatosan hajtotta a lelkesedés, amely akkoriban az egész társadalmat jellemezte.
Bejárta az egész országot. Feleséget is vidéken talált magának.
Angéla egy molnár lánya volt, és vékony termetéhez képest egészen jól boldogult a malomban. Ő volt az első, akit az ifjabb Drakkar megharapott.
Azelőtt állatok vérével táplálkozott, de a lányt a feleségévé akarta tenni, ezért örök életet kellett ajándékoznia neki.
A városban ebben az időben megjelent egy másik vámpír és Drakkar találkozott is az általa megharapottakkal. Egyenlőre nem ütköztek az érdekeik, azonban úgy tűnt valamiféle bűnszövetkezetet alkotnak.
Mire megkezdték az első földalatti vasút építését a Drakkar család jelentős vagyonra tett szert. Talán ez volt az, ami szemet szúrt a másik vámpír klánnak, a Viperáknak. Ez alkalommal megfenyegették a családot.
Drakkar és Syrinx ekkor már nagyon öreg volt. Még a vámpíroknak is szükségük van regenerálódásra. Ez azt jelenti, hogy néhány száz évenként több évtizedet kell átaludniuk.
Egy ideje már készültek erre.
A város közelében vásároltak egy vidéki birtokot, ahol építettek egy kastélyt, aminek az alsó – föld alatti – szintjét úgy alakították ki, hogy biztonságos nyugvóhelyül szolgálhasson számukra és az elkövetkező generációknak.
Idejük lejártával itt helyezkedtek nyugalomba és az ifjabb Drakkar vitte tovább a család összes ügyét.
A vágóhíd és a téglagyár vezetése mellett Drakkar felkutatta és a városba költöztette az ország vámpírjait, és megalapította belőlük a Drakkar klánt – válaszul a Viperák terjeszkedésére.
A Viperák alvilági üzelmeket folytattak és lépten-nyomon embereket haraptak meg: hol egyszerű táplálkozási célból, hol azért, hogy beállítsák őket a soraikba.
Idővel a két klán felosztotta a várost.
A Drakkar klán mindig igyekezett az embereket kímélni és tisztességes üzleteket folytatni. Persze náluk is előfordult, hogy embereket haraptak meg, de ezt legtöbbször csak azután tették, hogy az illető a beleegyezését adta.
Angéla és Drakkar szerelméből két fiú született. Drakkar Erik, és Drakkar Péter. Péter volt az idősebb, Erik a fiatalabb.
A két fiú úgy különbözött egymástól mint Káin és Ábel.
Az öregek egy emberöltő után visszavonultak a nyilvános szerepléstől abba a vidéki kastélyba, melynek alsó szintjén Syrinx és az idősebb Drakkar feküdt.
Bár a nagyobb döntéseket még mindig az ifjabb Drakkar hozta meg, a család ügyeinek mindennapos felelősségét a két fiúra hagyták.
Péter kapta a fizikai, Erik a szellemi oldalát.
Péter volt felelős a biztonsági erők, a fizikai munkások irányításáért; Erik kapta a tervezést, a pénzügyeket, az üzletfelekkel való tárgyalást, és ő felelt azért is, hogy az új vámpírok „behozása” azoknak az erkölcsi elveknek megfelelően történjen, amelyeket még Syrinx talált ki azelőtt.
Ez utóbbit nem véletlenül kapta ő. Benne mindig több jóindulat volt mint Péterben. Péter kicsapongásai, bűnözésre való hajlama és az, hogy szomján nem tudott uralkodni, végül méltó ellenfelévé tették a Vipera klánnak.
Úgy használta a Drakkar-klán biztonsági erőit, mint valamiféle bűnszövetkezetet.
Piszkos üzletekbe keveredett. Huszonkét évvel volt idősebb mint Erik.
Ez épp elég volt ahhoz, hogy Erik úgy érezze soha nem ismerte ki teljesen.
Fogalma sem volt róla miket csinált a születése előtt, és Péter sem beszélt magáról soha. Mindig arról beszélt, hogy mit fog csinálni, de hogy eddig mit tett, arról sosem.
Erik belépett a nagyterembe.
Amikor észrevették ujjongással, és tapssal köszöntötték. Felsétált az emelvényre és hagyta, hogy az ováció alább hagyjon. Egy ideje már tudta, hogy a közönségnek engedni kell, hogy befejezzék. Közben végignézett a termen. Csak vámpírok voltak.
Lehettek vagy százan.
Nem mind laktak a városban, de mindegyikük vagy üzleti kapcsolatban állt a Drakkar klánnal, vagy valamelyik kasztjába tartozott.
Egy halandó számára egész biztosan félelmetes lett volna a látvány.
A vámpírok teljesen hétköznapi életet élnek. Külsőre sem feltétlenül látszik rajtuk, hogy élőholtak, talán csak a bőrük fehérebb és a kisugárzásuk más, mint az embereké.
De ha nagy tömegben gyűlnek össze a jellegzetességeik jobban kiütköznek, mert van néhány dolog, ami mindegyikükben közös. A legfontosabb, hogy vért isznak, és hajtja őket a vágy.
Éjszaka sem alszanak, sőt akkor aktívabbak mint nappal.
A tömeg megunta a tapsolást, úgyhogy belekezdett.
Nem készült különösebben nagy beszéddel, mert sosem szerette hosszúra nyújtani az ilyesmit. Pár mondatban elmondta a lényeget, aztán megköszönte néhány barátjának a segítséget és jelet adott a felszolgálóknak, hogy rohamozzák meg a tömeget az ezüst tálcákkal.
A tálcákon vér volt kristály poharakban, és az egybegyűltek – ki nagyobb, ki kevesebb sikerrel – próbálták türtőztetni szomjukat és a feltörő vadságot az illat, valamint a látvány miatt.
A vámpír lét mindig is erről szólt. Az örök színlelésről, arról, hogy úgy tesznek mintha emberek volnának, pedig nem azok, és ezt ők tudják a legjobban.
A kérdés, hogy meddig akarsz színlelni? Az, hogy mikor vállalod fel önmagad? Vagy, hogy akarod-e? A jó és a gonosz viaskodik benned az örökléten át.
A gesztusaik egymás társaságában ijesztőek lehetnének egy ember számára.
A vér elindítja a testüket. Amikor isszák, kedvük támad harapni, lökni, összezúzni, ordítani. Bármire.
Egy ifjú hölgy például hirtelen morogni kezdett, de még sikerült visszanyernie az önuralmát. A körülötte állók nevettek. A vámpírok között ez olyan, mint az emberi társaságban egy böffentés.
Elsőként a szülei jöttek oda, hogy gratuláljanak neki. Ez az este róla szólt. Őt ünnepelték, mert a városban megnyílt egy könyvesbolt hálózata. Hat üzletből állt, mindegyik két emeletes. Négy volt a város szívében, a másik kettő pedig közlekedési csomópontokon a folyó túlsó partján.
Mindig is ő volt a jó. Ő volt a családban a fehér bárány.
Péter pedig a fekete.
Pétert most is hiába kereste a tömegben, pedig jól tudta mikor lesz a parti, mégsem jött el. Mindig tiltakozott az összejövetelek ellen. A dátumokat sem tartotta fontosnak.
Előfordult, hogy véletlen megjelent egy születésnapon ajándék nélkül. A családban már megszokták, hogy ő ilyen. Nem számított.
Az ifjabb Drakkar a harcos klán vezetője volt egykor, s bár a posztról már lemondott, az üzleti érdekeltségek miatt még mindig nagy volt a tekintélyea vámpírok közt. Erik úgy vette észre kezd egyre inkább visszavonulni a közéleti szerepléstől.
Egyre több időt töltött Syrinx hieroglifáinak tanulmányozásával.
Angéla szintén kezdett nagymamásan viselkedni, egyre többet foglalkozott otthon a növényeivel. Képzett virágkertész és botanikus volt. Már évtizedek óta sikeresen üzemeltetett egy virágüzlet és ajándékbolt hálózatot a városban.
Erik érezte, hogy a szülei hamarosan aludni térnek. Azt még nem jelentették be mikor, de ott lógott a levegőben.
Szülei után apja testőrei gratuláltak neki, mivel ők voltak hozzá a legközelebb. Négy gyönyörű, és veszedelmes vámpír nő. Soha nem mentek túl messzire a házaspártól. Táplálkozni is felváltva mentek. Állandóan készen álltak arra, hogy visszaverjék a merénylők támadásait.
Erik kicsit zavarba is jött, ahogyan lerohanták.
Főleg a kicsi. Őt Harmatnak becézték, mert ő volt a legfiatalabb.
Tizennégy éves volt amikor rátaláltak. A Viperák harapták meg egy éjjel, amikor a barátaival elment szórakozni. A másik három lány képezte ki.
Más vámpírok, akik nem vámpírként születtek, sokkal több emberi vonást tartottak meg, mert volt mit korábbról hozniuk.
Azonban az ő személyisége a harci képzés és a vérszívó lét során alakult ki. Arra képezték ki, hogy megvédje a gazdáját.
Nagyon alaposan kiképezték.
Kitűnően bánt a késsel és egyetlen parancsszóra bárkit kicsontozott volna. Még mindig csak tizenhét volt, de bármilyen zárat fel tudott törni és milliméteres pontossággal dobott a tőrrel.
De játszani már nem lehetett vele. Soha többé.
Csak mászkált fel-alá úgy tanulmányozva Eriket, mint valami űrlény egy másik életformát. Egyértelművé tette, hogy szexuálisan vonzódik hozzá. Erik viszont félt ebbe belemenni.
Nem mintha a fizikai vonzalom egyoldalú lett volna.
A lány mindig fekete bőrszerkót viselt. A haját hidrogénezte, bőre fehér mint a hó. Odabenn viszont üres volt. Még csak hatodikos volt, amikor megharapták. Aznap este eltűnt belőle minden gyermeki vonás.
Még túl fiatal volt ahhoz, hogy megtanulja a társasági érintkezés normáit, ettől nagyon furcsa volt a kommunikációja. Úgy tűnt nem tud megbirkózni az őrjöngő vággyal, amely mintha minden percben erősödött volna benne.
A társai már jól kiismerték, és mindig igyekeztek alaposan lefoglalni, mert máskülönben nagyon hamar kattogni kezdett. Az edzőtermet át kellett alakítani miatta.
A vér csak erősítette ezt benne, Erik társaságától viszont lecsillapodott. Ilyenkor kisimult lett, mint egy völgyben pihenő tó tükre. A férfinak ehhez együttérző hangon kellett beszélnie hozzá.
Valamikor észrevette ezt, és elkezdett belemenni a játékba.
Amikor Erik beszélt, Harmat úgy érezte, hogy a dolgok a helyükre kerülnek, és a világ kerek. Nyilván ezt döntést hozta vele kapcsolatban.
Amikor viszont ezt nem kapta meg, akkor dühöngeni kezdett. Először csak szóban, aztán nekiállt rombolni. Erik ezért félt bármit is kezdeni a lánnyal. Félt bátorítani.
Nem akart egy olyan kapcsolatban lenni, ahol a partnere ilyen szinten követelőző és megbünteti, amikor nem kapja meg amit akar.
Most is ez a helyzet állt elő.
Az apja mentette ki, aki a vállát átkarolva azzal az indokkal vitte odébb, hogy egy másik családhoz viszi oda, hogy azok is gratulálhassanak neki.
Harmat ezt megbocsátotta.
Drakkar volt az egyetlen, akinek ezt megbocsátotta.
Arra képezték ki, hogy ha kell az életét áldozza a házaspárért. Ez a parancs pedig felülírta a berögződését.
A Theron család a terem egyik hátsó sarkában helyezkedett el. Nyolcan képviseltették magukat az eseményen: hat férfi és két nő.
A nők elöl ültek bársony huzatú székeken, a férfiak a hátuk mögött álltak.
Krisztián egy rockzenekar feje volt, a másik öt fickó pedig a harcos kaszt tagja.
A hölgyek, a kisgyermek arcú Katarina és a vörös hajú Anna, feleltek az újonc vámpírok beilleszkedéséért a titkos társadalomba. Mindannyian elismerésüket fejezték ki Erik felé.